Hová jutottunk

hová jutottak...

egy kávé mellett ...

 

 az asztalnál...

 

 múzeum látogatás ...

 cukrászdában ...

 egy kellemes nap a parton ...

 

 Szurkolás a kedvenc csapatnak ...

 

találka a barátnővel ...

 a környék látnivalói ...

 

 Albert Einstein:
"Attól a naptól félek,

amikor a technológia meg fogja haladni az emberi kapcsolatokat. Akkor a világnak idióta generációja lesz."

Mesebeli házak

Inflációs pénzeink 1993

Csodás

	Az Arches Nemzeti Park természetvédelmi terület az Amerikai EgyesültÁllamokban, Utah állam délkeleti részén, a Colorado mentén fekvő félsivatagban. A 310 négyzetkilóméter területű nemzeti park eróziós tevékenység nyomán kialakult homokkő alakzatairól - természetes kőhídjairól, sziklatornyairól, ablakairól - híres. Nevét a mintegy kétezer természetes kőhídról kapta. A terület 1929-ben kapta meg a nemzeti emlékhely besorolást, 1971 óta pedig nemzeti parkként működik. A terület tengerszint feletti magassága 1245 és 1723 méter között váltakozik, legmagasabb pontja az Elephant Butte. Az átlagos éves csapadék mennyiség meglehetősen alacsony, 250 milliméter körül mozog. Az Arches Nemzeti Park alatt helyenként az ezerméteres vastagságot is elérő sóréteg található, amelyre mintegy 300 millió évvel ezelőtt kezdett rátelepülni a Colorado-fennsík a területet elöntött tenger üledékéből. A tenger elpárolgását követő évmilliók során a terület felszínét a széljárás és a többszöri időszakos víz alá kerülés továbbalakította, újabb üledékrétegek képződtek, míg végül ez a mezozoikumi kőzetréteg elérte az 1,6 kilométeres vastagságot. E hatalmas tömeg nyomásának az alatta húzódó sóréteg nem volt képes ellenállni, így a só tömörülésével és átrendeződésével a kőzet több helyütt beszakadt, s törések, vetődések, hasadékhálózatok keletkeztek. E mozgások következtében a fiatalabb és kevésbé szilárd felszíni kőzetek elaprózódtak, a hasadékokba áramló víz és jég pedig a kőzetanyag további mállásához, pusztulásához vezetett. A szél a regolitot (mállási terméket, kőzettörmeléket) elszállította, s nyomában csak az ellenállóbb kőzetek, a ma ismert bizarr homokkő alakulatok maradtak vissza. A felszíni erózió ma is végzi munkáját, s 1970 óta több mint harminc kőhíd lett a természet pusztító erejének martaléka. A több ezer sziklaalakzat közül a legnevezetesebbek: Az Utah állam egyik szimbólumává vált, 16 méter magas Delicate Arch. A 39 méter magas sziklatorony, a hatalmas sziklát egyensúlyozó Balanced Rock. A Double Arch néven ismert kettős kőhíd. A föld egyik leghosszabb természetes kőhídja, a 30 méter magas és 88,4 méter hosszú Landscape Arch. //csodák nyomában//