Siremlékek

http://www.agt.bme.hu/staff_h/varga/foto/kerepesi/egyesitett.html
A fenti linkre kattintva sok ismert ember siremlékét és élettörténetét találod meg

Böjte Csaba adventi levele -

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap. Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király,
közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll, és hosszan néz. Testemben hatalmas félelem remeg. Csak le ne borulj sírva elõttünk, Istenünk! Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét,
vágyát, álmait? Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél több jót! Mint a gyermekek, veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérbõl tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok? Uram, te hányszor próbáltál összegyûjteni bennünket, mint kotló a csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan. A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kõ, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tõlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkbõl, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból. Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törõdhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nõjön, és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtjuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted, Istenünk a teremtés hajnalán, még a bûnbeesés elõtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet. A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kõbõl kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz elõtte, mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülõt, jachtot - de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát? Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy gyõztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója. Itt állsz, Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai elõtt, elõttünk.Szemedben könnycsepp,
és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek, hogy ne bûneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk. Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal. Istentõl áldott adventi megtérést, szent idõt kívánok szeretettel:
Csaba testvér

Levél

Egy új világ kapujában állsz, előtted szűz földek, birodalmak vannak: Tégy félre mindent, add el a limlomot, árát oszd szét a szegényeknek, indulj el, szeress! Minden a tiéd lehet, hódítsd meg, lakd be "Isten Országát!" - mondja kétezer éve a mi Urunk Jézus Krisztus. Mondja! És milyen kevesen indultak el? De ki útra kelt, és célba ért, azt boldognak mondják az emberek.

Higgy!!! Ki látott már hódítani hitetlen sereget? Indulj el! Isten Országa előtted van!

Az Út maga a Mester, légy vidám, játssz a napfényben. Jézus mikor közénk jött nem bölcs beszéddel, eget rengető csodákkal kezdte, hanem szelíd mosollyal, gyermeki kacagó játékkal, harmincéves csendes munkával, kitartó növekedéssel a jóban az emberek örömére és a Mennyei Atya dicsőségére.

Te is indulj csendesen! Adj oda mindent! Az önzetlen munkát keresd, a szolgáló szeretet legyen az útitársad. Az emberek mindennapi gondját oldva, társa leszel a világot tovább teremtő Istennek. Mindegy, hogy hol kezded, csak szeress nagylelkűen. A szívek és vesék vizsgálója látja tetteid.

A nagy dolgok ajándékok, ne törtess utánuk, neked csak alázattal le kell hajolnod értük, át kell venned őket. Egy jó barát, egy váratlanul felpattanó kapu mely a határtalan távlatokra nyílik, a gazdag terméstől hozzád lehajló ágak, az új ország ajándékai. Ahogy mind beljebb mész Isten Országába, itt is, ott is ajándékok várnak! Ne loholj semmi után, Atyád szeret, gondodat viseli - te hálás szelídséggel ajándékainak örvendezzél.

Ahogy haladsz, a fény mindent beragyog, minden olyan egyszerűvé válik, és te csendben meglátod az összefüggéseket, Istened gondviselő jóságát. Ha figyelsz, felfedezed, hogy a Gonosznak nincs se keze, se lába, de aljas, vacak, ócska, csillogó dolgokkal szeretné megvenni kezed, lábad, hogy általad ártson. Nyelvedet akarja, hogy rút bűnökkel téged és környezeted bemocskoljon, szétszakítsa családodat. Ne foglalkozz vele, nincs hatalma feletted, te menj tovább. A benned lévő Lélek vezet. Bízzál benne! Ha elestél volna, kezdd újra, ha kell ezerszer, Isten megbocsát az elesettnek.

A legszebb álmaid, őszinte, tiszta vágyaid által Isten szól hozzád, vezet. A Szentírásban veled beszél: Anyád méhében kiválasztott! Örök szeretettel szeret! Ha nem szeretne, meg sem teremtett volna. Nevedet tenyerébe írta! A hegyek megmozdulhatnak, a halmok táncra perdülhetnek, de az én szeretetem nem hagy el soha. Mindezt neked mondja az Úr!

Persze néha úgy érzed, hogy rád szakad az ég, de te bízzál, erődön felül nem próbálnak meg. Ha kicsit félsz is, ne torpanj meg, menj tovább, a Végtelen vár reád. Az örökkévalóság elkezdősÿdött, minden nappal beljebb mehetsz a csodába. Ha figyelsz, mind intenzívebben értheted meg Istened bölcsességét, hatalmas erejét, irántad való végtelen jóságát. A végtelent csak végtelen idő alatt barangolhatod be, de te halhatatlan vagy. Ne félj! Te csak menj alázattal! A csodák lassan térdre kényszerítenek, Istenhez fordítják arcodat.

Az utadon semmi nem magától érthető, mert minden ajándék: a lehulló eső szülőanyát talál a sáros földben, mely forrásában oly tiszta, hogy belőle benned élet fakad, oltja szomjadat, hordozza bomló, kacagó jókedvedet. Ugyanaz az a víz, mely neked életet ad, az ibolya kibomló kék szirmaiba csodás illatként árad szét a tavaszi zsongásban. És ugyanaz a víz a tokén keresztül utat talál, és otthonra lel a szőlőfürtben, melyet gondos kezek kipréselnek, s az édes must a hordó remeteségében erőt gyűjt, majd dallá változik szívedben. A fejedben egy kis mirigy parányi váladékával szabályozza a szomjadat, oly csendes alázattal, hogy csak ha beteg lesz, veszed észre, hogy van. Csoda?! De ki tudná felsorolni, a csodákat évmilliárdok fejlődésének gyümölcseit.

Atyám mind máig munkálkodik, én is munkálkodom, mondja a Mester. A naprendszerünk talán ötmilliárd évvel ezelőtt született! Mennyi isteni munka vezeti léptedet a semmiből a mába? Az egyház nem a majmoktól, az élő állatoktól, hanem az élettelen porból származtat tégedet. Porból lettél és porrá válsz, mondják fejednél a temetésedkor. Hiszem, hogy majd egykor az emberiség bölcsei megrajzolják e semmiből induló hatalmas diadalmenetet, mely az élettelen anyagon keresztül az öntudatra ébredő emberhez vezetett. Mekkora öröm lehetett a teremtő Atyának, mikor gyermeke két lábra állva elindult, és kimondta első szavait. Minden lépés megtételére évezredeket vár az Isten. Térdre borulok e végtelen türelem előtt. Te is haladsz, fejlődsz szépen, bomlasz akár a hajnal, vagy a világ, vagy az emberiség.

Persze tudom, sokan azt mondják majd neked, hogy utunk helyben topogás, a semmiben való forgolódás. Ne hallgass rájuk! Te a kezedet fogó Istenben bízzál. Jézus születésekor egymást adták-vették még az emberiség bölcsei is. Bethlen Gábor azt mondta: "Bár békeszerető ember vagyok, még is negyven csatában több ezer ember vérét ontattam." Sokak szerint az volt Erdély aranykora. Milyenek lehettek a hétköznapok? Édesapám még a kommunizmus elején egyetlen verséért, mellyel senkit nem bántott, csak őszintén írt, hét év börtönt kapott. Hidd el, bomlik, növekszik, szépül a világ, s te benne csendesen, nyugodtan haladj. A holnap szebb lesz, mint a ma! Mert Isten építi megállíthatatlanul benned, ha akarod, általad a világot. Hegyeket mozgató csodatevő erő van szívedben, önmagadat tudatosan elvesztve fakadnak fel forrásaid, válsz magad is életadó forrássá. Az önzés, magad keresése önmagadba zár, lefolyás nélküli tócsa, mocsár leszel, elkerül mindenki, és ez a halál.

Indulj el, csak szeress önzetlenül, s a szeretet mindenre megtanít.

Csaba testvér

Böjte Csaba gondolatai

“Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek…. Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos.

Semmi sem fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy…” (Böjte Csaba)