A cica

,

"Tom MacEnvoy az igazat megvallva utálta lányának, Trishának a macskáját. A kislány valahol az iskolaudvaron szedte fel az Állatot, és rögtön beleszeretett. Hazavitte, és a következő szózatot intézte apjához, tette védelmében: Tudom, papa, hogy Azok után, ami a hörcsöggel történt, látni sem bírsz Egyetlen háziállatot sem, de nagyon kérlek, hadd tartsam meg mégis a cicát. Úgy megszerettem.

- De Trisha! - Vetett ellen az apja. - Hiszen ez egy közönséges, öreg Kóbor macska. Ha már macskát szeretnél, legalább hadd vegyek neked egy szép perzsa cicát.

- Nem, nekem senki más nem kell, csak ez! Amikor megláttam az udvaron, egyenesen odajött hozzám, a lábamhoz dörgölődzött, nyávogott, dorombolt. Minket egymásnak rendelt a sors, papa.

Tom MacEnvoy nem tudott ellenállni lánya szívhez szóló könyörgésének, de ahányszor csak a macskára esett a pillantása, mogorván összeráncolta a szemöldökét és elfordult.

Egyik reggel Tom siralmas állapotban találta az étkezőjüket: valaki - vagy valami - kiborította a szemetesvödröt, és a tartalmat szétszórta a padlón. : Tom kapott az alkalmon, és kijelentette:

- Ebből elég volt! A macskának holnap mennie kell.

- Papa, kérlek! Hiszen még sosem csinált ilyesmit. Úgy látszik, valami történt vele, olyan furcsán viselkedik. Kérlek, Adjunk neki egy utolsó esélyt!

- Szó sem lehet Semmiféle utolsó esélyről - ordított Tom. - Még ma keress neki egy másik Gazdát, mert holnap Repül innen.

Aznap éjjel Trisha hangos puffanásra riadt fel, egy puffanást követően egy test repült át a szobán, és ez a test éppen az ő ágyában Landolt.

- Hé, mi van veled? - Dünnyögte álmosan a kislány, látva, hogy a macska felpúposítja a hátát, s minden szál szőre égnek áll.

A cica ebben az időben karikába gömbölyödve szokott aludni a kislány szobája sarkába leterített perzsaszőnyegen. Vajon mit keres leginkább az ágyában? És milyen Különösen viselkedik, dühösen fúj és vadul jár körbe-körbe a takaróján.

- Lefelé innen! Szólt rá a kislány, gyengéden lesöpörve az Állatot az ágyáról, és a fejére húzta a takaróját.

Néhány perc múlva azonban a cica újra felugrott az ágyra, a legtöbb még hangosabban fújva, mint eddig.

- Mi az ördög történt veled? - Kiáltott rá Trisha. Újra lesöpörte az ágyáról, és megpróbált újra elaludni. Amikor azonban a macska harmadszor is visszajött, a gyerek széttárta a karját és felkiáltott:

- Oké, megadom magam - mondta, és átmászott a nővére ágyába, amely a szoba másik végében állt.

Ebben a pillanatban a padló a jól ismert módon remegni és rázkódni kezdett. A könyvek lecsúsztak a polcról, a lámpa leszakadt és lezuhant a Földre, a tárgyak lebukfenceztek a helyükről, sa bútorok ide-oda csúszkáltak a szobában. A fal mellett álló hatalmas fiókos szekrény pedig kizökkent megszokott helyzetéből, és végigzuhant Azon az ágyon, BON néhány pillanattal előbb még Trisha aludt. Mindez a kaliforniai Northridgeben történt, 1994-ben, a nagy Földrengés alkalmával. A közönséges öreg kóbormacska tehát megmentette Trisha életét. Mondanunk sem kell, hogy egy cica, azóta nagyra Becsült lakója MacEnvoy-ék házának. "

A sas és a ganajtúró

A sas egy nyulat üldözött. A nyúl, mivel senkinél sem talált segítséget, ahhoz fordult, akit a véletlen az útjába hozott: meglátta a ganajtúrót, hozzá fordult hát könyörgésével. A bogár bátorította őt, és amikor meglátta a közeledő sast, kérte, hogy ne hurcolja el azt, aki tőle segítséget kért. A sas azonban ügyet sem vetett a kis bogárra, és felfalta a nyulat. Ettől kezdve azonban a bogár bosszút forralt: figyelte a sas fészkét, és valahányszor az költeni akart, felrepült, s legördítette és összetörte a tojásokat. Végül a mindenünnen elüldözött sas Zeuszhoz menekült, és tőle kért helyet a biztonságos költéshez. Zeusz megengedte neki, hogy az ő ölében rakjon fészket. Mikor a bogár ezt meglátta, piszokból egy golyót csinált, majd felrepült vele, és Zeusz ölébe ejtette. Zeusz le akarta dobni a szemetet, de ahogy felugrott, elfeledkezett a tojásokról, és azokat is ledobta. Azt mondják, ettől fogva járja az, hogy a sasok nem költenek abban az időben, mikor ganajtúrók is vannak.

A mese azt tanítja, hogy meg kell fontolni: senki sem gyenge annyira, hogy ha gyalázatot szenved, ne tudna bosszút állni érte.

A sas és a róka

A sas és a róka barátságot fogadtak egymásnak, és elhatározták, hogy egymás közelében fognak lakni. Úgy tartották ugyanis, hogy az együtt lakás megerősíti a barátságot. A sas egy magas fára telepedett, s ott költötte ki fiókáit, a róka pedig az alatta lévő bozótban kölykezett meg. Mikor azonban egyszer a róka kiment vadászni, a sas élelem híján leszállt a bozótba, és elragadva a rókakölykeket, fiókáival felfalta őket. Amint a róka megérkezett, és látta, hogy mi történt, kölykei pusztulása éppen úgy elkeserítette, mint az, hogy nem állhatott bosszút; földi állat létére ugyanis nem tudta üldözni a madarat. Ezért félreállt - mert csak ez marad meg a gyengék és tehetetlenek számára -, és megátkozta ellenségét. A sasnak azonban nemsokára meg kellett bűnhődnie a barátság meggyalázásáért. A mezőn ugyanis kecskét áldoztak, s lecsapott, és elragadott az oltárról egy még tüzes belső részt. Ahogy fészkébe vitte, hirtelen belekapott a szél, és a vékony és száraz gallyak lángra lobbantak. A fiókák, amelyeknek még nem nőtt ki a szárnyuk, megpörkölődtek, s a földre zuhantak. A róka pedig odafutott, és a sas szeme láttára mindet felfalta.

A mese bizonyítja, hogy a barátság megsértői, ha el is kerülik a megsértettek bosszúját, az isteni igazságszolgáltatás elől nem menekülhetnek

.