Aranyeső

Borús egek alatt, fagyosszentek csípős szelében,
lombok sötétjén az aranyeső fürtje fölizzik.
Mennyi ragyogás! Aszkétikusan visszafogott
színek zenéjében micsoda szólam!
Üveghomályú téli reggeleken
mosoly reflektora süt így a nők szeméből.
Ragyogj, ragyogj, szép tavaszi virágom, ragyogj csak!
Ragyogj túl a kerten, a sárrá omló utak borúján!
Nagy tanulság a te elszánt ragyogásod,
kivált nekem -
régóta fény nélkül didergek!
(Rákos Sándor)

Szomorú fűzfa

Ne légy szomorú, legyél büszke magadra.
Földig érő hosszú gyönyörű hajadra,
Lehajló ágaid miatt ne ess kétségbe,
Szomorúan is, te vagy az emberek szépsége.

Árnyékot adsz a fáradt embereknek,
Szárnyaid alá, nyugágyat tehetnek,
Te alattad, csend és nyugalom az élet,
Süthet a nap, jöhet eső, mindentől megvéded.

Te földig hajolsz az emberek előtt.
Neked élni, mindig lesz erőd
Csüngő ágaid a földön húzva,
Nekem mindig szép vagy! Szomorú fűzfa.
(Bányai Mária)

Naplemente

Megfogott a látvány

Téli képeim

képeimA tavasz felé igyekszünk, de még téli kabátunktol nem válltunk el
.Szeretem  a telet, sokat sétáltam  s pár képet készitettem