Virágok a sírokon, szelíden hunyorgó mécsesek pislákolnak a
temetőkben, s alkonyatkor varázsosan nyugodttá, csendessé teszik a
sírkerteket. Emlékezünk. Ez az ima és az elhunytak emlékének időszaka. A
múltat nem feledhetjük – ez a visszatekintés és a jövő parancsa.
A mai nap teljesen más, lelkünket mélyen megérinti a gyász. Szeretteink a földben nyugszanak, nekünk pedig könnyeink hullanak. Kiket éveken át annyira szerettünk, nem lehetnek többé soha már mellettünk. Testük a földben, lelkük az égbe szállt. Minket egy életen át elkísér a gyász. Emlék maradt csupán minden mozdulat, melyet naponta láttunk életük alatt. Elhagytak minket mindörökre már, s helyettük ránk csak egy sírhalom vár. Kőbe vésett név, mi utánuk maradt, s vele egy szomorú, gyászos hangulat. Tudjuk, hogy születtünk, élünk s meghalunk, felfogni oly nehéz, hogy halandók vagyunk. Halandók e Földön, vendégek csupán, más világba lépünk a földi lét után. Oda, hol ők vannak, kik elhagytak minket, fájdalmat és gyászt a lelkünkre hintve. Ezer mécses lángja lobban most a szélben, így emlékszünk rájuk fájón minden évben. Tegyük össze kezünk gyertyák fénye mellett, kérjünk nyugodalmat nékik, s békességet. Emlékezzünk rájuk örök szeretettel, emlékük él bennünk most és mindörökre! |
||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése