2013. október 30., szerda

Halottaim emlékére


Virágok a sírokon, szelíden hunyorgó mécsesek pislákolnak a temetőkben, s alkonyatkor varázsosan nyugodttá, csendessé teszik a sírkerteket. Emlékezünk. Ez az ima és az elhunytak emlékének időszaka. A múltat nem feledhetjük – ez a visszatekintés és a jövő parancsa.














A mai nap teljesen más,
lelkünket mélyen megérinti a gyász.

Szeretteink a földben nyugszanak,
nekünk pedig könnyeink hullanak.

Kiket éveken át annyira szerettünk,
nem lehetnek többé soha már mellettünk.

Testük a földben, lelkük az égbe szállt.
Minket egy életen át elkísér a gyász.

Emlék maradt csupán minden mozdulat,
melyet naponta láttunk életük alatt.

Elhagytak minket mindörökre már,
s helyettük ránk csak egy sírhalom vár.

Kőbe vésett név, mi utánuk maradt,
s vele egy szomorú, gyászos hangulat.

Tudjuk, hogy születtünk, élünk s meghalunk,
felfogni oly nehéz, hogy halandók vagyunk.

Halandók e Földön, vendégek csupán,
más világba lépünk a földi lét után.

Oda, hol ők vannak, kik elhagytak minket,
fájdalmat és gyászt a lelkünkre hintve.

Ezer mécses lángja lobban most a szélben,
így emlékszünk rájuk fájón minden évben.

Tegyük össze kezünk gyertyák fénye mellett,
kérjünk nyugodalmat nékik, s békességet.

Emlékezzünk rájuk örök szeretettel,
emlékük él bennünk most és mindörökre!








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése