Engelmann-kastély (Ada határában)

A XIX. század végén a járásföldek felosztása idején jutott nagybirtokhoz Ada határában többek között Engelmann Jenő is, aki a 2000 hektáros birtokán Gunaras és Kavilló között építette fel a majorságot és a kastélyt, legyen hol a nyári hónapokat töltenie a családnak. A birtok állandó lakói a cselédek, komenciós béresek és a környékbeli zsellérek voltak. Az 1919-es ,,őszirózsás forradalom" idején érte az első csapás a kastélyt. Az emberek, amit csak értek, vittek. A széthordott tárgyak felkutatásában még az itt állomásozó francia katonaság is részt vett. Lassan elő is kerültek a tárgyi értékek, de a visszatérő Engelmann család nem ezek hiányát fájlalta legjobban, hanem azt, hogy amikor a trianoni békediktátummal elszakított terület új fennhatóság alá került, a szerb királyi hatalom likai dalmát telepeseket hozott a vidékre, és számukra az Engelmann-birtokból hasított ki családonként hat hold földet. A cselédházak álltak még a hetvenes években is. Az itt élőket akkoriban költöztették át a Pobeda mezőgazdasági birtokra. A gazdasági épületeket lassan lebontották. Mára már csak az egykor több holdnyi park és a kastély csupasz falai maradtak meg, pedig alig néhány évtizeddel ezelőtt még bálokat és művelődési rendezvényeket tartottak itt a környékbeli tanyavilág többnyire magyar fiataljai. Jártak ide Tornyosról, Keviből, Zentagunarasról a fiatalok. Az Engelmann családról és a kastélyáról azonban már nincs sok emléke a környék magyar lakosságának. Többnyire juhászok bérlik a terület legelőjét.