A tavasz első napja

A fák ünnepe, a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe. Az igazi tavasz első napja. Március 19. és 21. közé szokott esni. Ekkor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka - ezt már az ókori népek is megfigyelték. Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik - elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az ősszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük később.
A termékenység szász istennőjét, Eostre-t, valamint a germán Ostarát köszönthetjük e napon.


Némelyik wicca-hagyomány a Zöld Istennőt és a Zölderdő Urát ünnepli ilyenkor. Az istennő termékennyé teszi a Földet, felébreszti Őt mély álmából, az Istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülő mezőket, öröme telik a természet bőségében.


Az ünnep katolikus egyházi megfelelője a Húsvét: a napéjegyenlőségtől számított első telihold utáni első vasárnap. Ekkor emlékszik meg a katolikus világ Krisztus feltámadásáról. Időben ugyanekkorra esik a zsidó Peszách-ünnep is. A télvégi farsangi mulatságokat önmegtartóztató időszak követi, a negyvennapos nagyböjt

VADVIRÁGOK

//JAZSOLI5//

Színes vadvirágok

a réten,

kik bújtok bársonyos

fű közelében,

s ha rátok nevet

a nap,

kibontjátok lustán

szirmotokat.

Aranylik tőletek

a rét,

rátok szállnak a tarka

lepkék,

szépségetek úgy

csodálom,

színes, tarka, réti

vadvirágok.

Mennyi szín és mennyi

forma,

külön-külön és

összemosódva,

szín-szivárvány -

gyönyörű,

csupa kedv, és csupa

derű.