Vers a tavasz fogadására

Lányi Sarolta:

A télből kiáltok hozzád, oh tavasz.

Fagyott hótól göröngyös még az aszfalt
Hidegben didergők göröngyös útja
A nők prémekbe' fáznak, a hajuk havas...
Te messze rejtező gyönyör, oh most halld
E csüggedt szív jajját. Ki tudja
Bevárom-é a jöttöd, szép király,
Barátja boldogoknak?
A tél, az élet s lelkem... Ha a sok nap,
Mi még felém tart, a napcsapat,
Csupa rém, kisértet s nem tudom
Mi leng ijesztőn a leplük alatt?

A régi, leányos, fájós reménység
Skáláz szivemben egy árva huron:
Ha ez a tavasz
Gyönyörübb lenne, letipróbb, vadabb...
Lerészegítne valami dac
Lennék szilaj, széltől-zilált, szabad,
Lihegő, boldog mámoros lány
Kiszaladnék a fűszagú tavaszba...

Magamat a világból eloroznám.