Szomorú fűzfa

Ne légy szomorú, legyél büszke magadra.
Földig érő hosszú gyönyörű hajadra,
Lehajló ágaid miatt ne ess kétségbe,
Szomorúan is, te vagy az emberek szépsége.

Árnyékot adsz a fáradt embereknek,
Szárnyaid alá, nyugágyat tehetnek,
Te alattad, csend és nyugalom az élet,
Süthet a nap, jöhet eső, mindentől megvéded.

Te földig hajolsz az emberek előtt.
Neked élni, mindig lesz erőd
Csüngő ágaid a földön húzva,
Nekem mindig szép vagy! Szomorú fűzfa.
(Bányai Mária)