Aranyeső

Borús egek alatt, fagyosszentek csípős szelében,
lombok sötétjén az aranyeső fürtje fölizzik.
Mennyi ragyogás! Aszkétikusan visszafogott
színek zenéjében micsoda szólam!
Üveghomályú téli reggeleken
mosoly reflektora süt így a nők szeméből.
Ragyogj, ragyogj, szép tavaszi virágom, ragyogj csak!
Ragyogj túl a kerten, a sárrá omló utak borúján!
Nagy tanulság a te elszánt ragyogásod,
kivált nekem -
régóta fény nélkül didergek!
(Rákos Sándor)