Üres templomokban

Üres templomokban egyedül az Isten,”
merev, mozdulatlan teste a kereszten,
szemében egy magányos, halvány gyertya fénye
tükröződik vissza, olyan mintha élne.
Mintha még mindig csepegne a vére...!
Nem gyógyuló sebek hullatják az égre
a napfényben izzó vörös felleget
...én meg csak megyek..
Tompán kongó lépteim sietnek,
megelőzni az érkező estet.
Fáradhatatlan, mindig nyugatnak,
hátat fordítva az érkező napnak,
vissza se nézve, vajon az ablak
bezárult már...,vagy nyitva maradnak
azok a szárnyak?
S merre szálltak
emlékei a régi nyárnak,
amikor lenge, mulandó vágyak
emelték magasba a lelket?
Mert volt ilyen, hogy énekeltek
zsongító dallamot a kertek,
amikor mézet csorgattak a hársak,
s zúgó lombját az akáciának
nem vihar tépte, csupán a fáradt
langyos szellő rázta az ágat....
//Forrás: net//