Születésnapi intejú

Születésnapi interjú

2013. december 25., 9:49

Az Úr Jézus születésnapjának megünnepléséről a földi idejében (a 33 év alatt) nem olvashatunk a Bibliában. Mint emléknap, később sincs feljegyezve.
Mi, a földi teremtmények, általában annál inkább ünnepeltetjük magunkat évről évre, a születésnapunkra emlékezve. E nap körül nagy a tervezés, szervezés, meghívás, ajándékozás. És végül a kérdés, „Milyen volt?” „Hogy sikerült?” „Tetszett?”
Több mint kétezer éve ünnepeljük az Úr Jézus születésnapját, mindenütt a Földön, különböző módon, népek, kultúra, szokás, hagyomány szerint.

Most kérdezzük meg magát az ünnepeltet!
– Úr Jézus, meg vagy elégedve a születésnapod ünneplésével? Tetszik ez az ünnep?
– Röviden, Ésaiás próféta szavaival válaszolhatok. „Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanítást tanítanak, amely emberek parancsolata!” (Máté 15:8–9; vö. Ésa 29:13)
– Miért? Úr Jézus, hogyan érted ezt?
„Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.” (Ján 12:46) Mégis, a születésem után sokan a sötétséget választották. Az első századokban a népek továbbra is a pogány isteneket imádták, misztikus vallást, kultuszt gyakoroltak. Ez nem kis veszélyt jelentett az első keresztény gyülekezeteknek. Keveredést, összeolvadást a pogány kultúrával. Minden történelmi korszaknak megvan a jellegzetes, sötét árnya. Csak két példát említek. Még a születésem előtt az 5. században Mithrász, óperzsa istenség, a világosság és a jóság istenének segítője, aki később maga lett a Nap-isten, egy új vallást terjesztett el egész Kis-Ázsia, majd a Római Birodalom területén, a Mithrász-kultuszt. A születésem után, a 3. században ez a vallás elérte a csúcspontját. Mithrászt messiásként tisztelték, aki, mint Nap-isten, győzni fog a gonosz hatalom vezére ellen. December 25-én ünnepelték a születésnapját. Később ezt jelölték ki az én Földre jövetelem napjának, vagyis karácsonynak.

...Ez lenne az én születésnapom?!
A földkerekségen más irányba tekintve, szintén sötétséget találtam. A névleges ke¬resz¬tény¬ség sok mindent átvett az egyiptomi, a babiloni és az ógermán pogányságból. Pél¬dául, a fák és oszlopok imádatát, amelyet a fenyőfák díszítésével vittek tovább. Az ősi Wotan főistenből nagyszakállú télapót csináltak, aki az emberek között ajándékot osztogat. A Skandináviában élő germánok december 25-én tartják a fény ünnepét (Lucia). A reggel felkelő legyőzhetetlen Napot ünneplik, és tisztelik a fenyőfát, a Yul fát, mint jelképet, az ősnemzést, az istenek emberré lételét.

...Ez lenne az én születésnapom?!
– Ó, Úr Jézus, igen messze visszanéztél az időben. Azóta nagyot változott a világ. Milyen a kereszténység ma, hogyan ünnepelnek téged?
– Hát, igen. Az utóbbi időben modern bálványimádással találkoztam. Bekopogtam néhány úgynevezett keresztény házba, azután bemutatkoztam, hadd lássam, ismerik-e azt, akit évről évre ünnepelnek.
Az első háznál ez történt.
„Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Ján 8:12)
„Halljátok? Itt van egy vak ember! Nem látja, hogy fényben tündököl a ház; gyertyák lángolnak, fényszórók ragyognak, díszes gömbök csillognak… És ő akar világítani! Szegény ember, eredj, keress máshol munkát magadnak!”
…És becsukták az ajtót előttem; nem ismernek…

A második háznál ezt mondtam.
„Én vagyok az élet kenyere; aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (Ján 6:35)
„Ugyan, kedves pékmester! Karácsonykor kalácsot sütünk, meg bejglit, tortát… Kenyeret nem kérünk!”
…És becsukták az ajtót előttem; nem ismernek…

A harmadik háznál ezt közöltem.
„Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem.” (Ján 10:14)
„Ha te jó pásztor vagy, keress juhokat, bárányokat, gyülekezetet magadnak! Mi egy nagy család vagyunk, és mi magunk akarunk ünnepelni!”
…És becsukták az ajtót előttem; nem ismernek…

A negyedik háznál a következő történt.
„Én vagyok az út…” (Ján 14:6)
„Halljátok?! Jött valaki az utazási irodától. De mi télen nem kelünk útra, itthon ünnepelünk!”
…És becsukták az ajtót előttem; nem ismernek…

Az ötödik háznál ezt mondtam.
„Én vagyok az igazság…” (Ján 14:6)
„Halljátok? Egy ügyvéd ajánlja magát! De nekünk nincs peres ügyünk. Apró csalás, veszekedés, hazugság nélkül pedig nem lehet megélni.”
…És becsukták az ajtót előttem; nem ismernek…

A hatodik háznál így szóltam.
„Én vagyok az élet…” (Ján 14:6)
„Szegény vándor! Látod, mi az élet? Evés, ivás, élvezet, szórakozás! Ünnepen ebből kell minél több! Eredj innen, keress magadhoz való embereket!
…És becsukták az ajtót előttem; nem ismernek…

…Ez lenne az én születésnapom?!
Az emberek terveznek, szerveznek, rohannak, vásárolnak, csomagolnak, ajándékoznak, díszítenek, sütnek, főznek, esznek, isznak… Ünnepelnek… igazi békesség és szeretet nélkül… De nem ismerik az ünnepeltet!
– Úr Jézus, megértjük a csalódásodat. Mondd, milyen születésnapot kívánsz magadnak?
– Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek; ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (Jel 3:20) „Aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem… Ha megmaradtok énbennem, és a beszédem megmarad tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és meg is kapjátok… Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben.” (Ján 15:5, 7, 9)

Ez az én igazi születésnapom!
– Köszönjük a válaszodat, Úr Jézus, megértettük! Tudjuk, hogy az Atya küldött téged, de sokan szeretnék azt is tudni, hogy milyen az Atya.
„Aki engem lát, látja az Atyát.” (Ján 14:9)

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (Ján 1:14)