Pünkösd

A pünkösd újszövetségi egyházi ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg.^[1] A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A Szentlélek (görögül pneuma, latinul Spiritus Sanctus) ezen a napon áradt ki az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára:

És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. (Apostolok cselekedetei 2. fejezet, Károli Biblia)

A pünkösd a sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál Krisztus korában. Akkor a jelei a szélzúgás és tűz volt, Isten jelenlétének, kegyelem kiáradásának jelei. Az Új szövetség előjeleit a próféták mondták ki az Ószövetségben, Krisztus születése előtt: "Új szövetséget kötök veletek...akkor majd...új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek...Az én Lelkemet oltom belétek..."(Ez. 36,25-27; 11,19; Jer. 31,31k). Keresztelő Szent János is jövendölt. (Jézus) majd "Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni"[4] Jézus Keresztelő Szent Jánosnál keresztelkedett meg, és rögtön utána galamb szállt Jézusra. Ezért a Szentlélek jele a katolikus ikonográfiában a galam।

//wikipédia//

Naszádos József: Pünkösd

Új élet serken fában és virágban,
nedvek duzzadnak kibomló világban,
újra ébred minden a réten,
aranyló napsugár táncot jár a szélben.

Megbolydult az élet!
Csillogó leány szemek hamisan kékek,
pünkösdölő rózsával kezében
a legény sarkantyúja felkacsint az égre.

Zsong, zsibong a természet.
Ember még nem bajlódik a terméssel.
Fehér galambsereg szál elejében,
vidám gyereksereg kergetődzik a téren.

Templomba indulnak a népek,
ünnepre készülődnek ifjak és vének.
Lányok és asszonyok haja de fényes,
bíbor ruhájukban mind fenséges.

Harang szavával felesel az ének,
lelkekben szunnyadó Lélekadó Lélek.
Magzatok magvának erejével,
felkölti a lelkeket izzó lángnyelvével.

Minden okuk meg van ünneplésre!
Patakzik a bor a nap hevében,
táncot járnak bokázó tüzes legények,
ámulatba ejtve sikongó menyecskéket.

Áldás legyen Ember örömében!
Föld javából vegyen, mi kell a teljességhez,
nem kísértve meg a teremtésben
azt, kit dicsőít, magasztal, ez az érdem.