Ég és Föld között

Azt mondják egy év elteltével könnyebb lesz!

A tavasz sem tavasz már énnékem.

Az újjáébredés gyönyöre számomra a fájó valóság.

Hiányotok árnyékot vetett minden szépségre,

sötét fátyol hullt a természet csodás ébredésére.

Tavasz van ,de eltüntek a rigófüttyös reggelek

amelyeket úgy szerettem,

a virágokkal csipkézett gyümölcsfák méz illata

hova lett?

saláta, retek, zöldhagyma –kivánatos tavaszi izek,

most miért nem ilyenek?

Hol a tarack, a libafü amely zöld gyepet varázsolt a borsósorokba?

A kertetek üres.

Az ásó és kapacsapkodás hangja elcsendesült.

Csak a megcsonkitott meggyfa áll az udvarban, egyedül.

Turbékoló galambpár már őt sem táncolja körül.

A lassan szóródó kölesmagocskák hangja is elcsitult

Emlékképek sorakoznak gondolataimban...

Tapadnak hozzám mint borostyán az élő fára-életet remélve.

Fájdalmasan szoritják torkomat, sirni kéne...

Az édes OTTHON hiánya mardossa lelkemet.

Mióta létezem ez az első tavaszom ily üresen.

Azt mondják egy év elteltével könnyebb lesz!

S én még mindég itt állok ég és föld között lebegve

az emlékekbe temetve, a csillagokat fürkészve,

TITEKET kereslek! Drága szüleim!

De gondolataim húznak lefele, és csak a hideg sirban látlak titeket.

Ott fekszetek egymás mellett pihenve,

Az élet terheitől elsietve, egymást gyorsan követve mentetek el,

mert nektek igy a könnyebb-együtt lenni, egymást örökké szeretni!

S itt fenn az ég és a föld között lebegve négy leányotok sirat ,

Titeket KERESVE.

Mikor lesz már könnyebb?

Tavasz van, és a kertetek üres!
//ism//
Így érzem én is