Törődj másokkal is.

"Egy őszi hideg szeles késő délután ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán. Magányos volt és hideg a szíve, senkit sem szeretett, senki sem szerette. Kigyúltak már az utcai fények, s erősebben fújtak a fagyos szelek, fejét lehajtva, kabátját összehúzta, lépteit jobban megszaporázta.Kopott vas-kapujához érve zsebében kulcsát keresgélte. Megtalálta, elővette ám leejtette, morgolódva lehajolt hogy a kulcsát felvegye s akkor, a kerítés tövében előbújó kis virágot észre vette. -Mindenhol csak a gazok nőnek, mormolta félhangosan. A szomszéd kislány rászólt, szeretettel nem haragosan -Bácsi kérem , azt a virágot neked én ültettem. A férfi a vállát rándítva mondta- én ilyet nem kértem. Azzal bement a fűtetlen hideg házába kopott kabátját hanyagul ledobva, kályhájába tűzet rakva kavargott benne a kislány mondata -Minek nekem virág? mormogta Éjszaka lett nem jött álom a szemére. Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe -Virágot nekem? nekem ? nekem ültette. Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette kiment , s a kis virágot óvatosan a földből kivette A házba bevitte és gondosan elültette. Másnap mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak, odakinn , mosolytalanul bólintott a kislánynak. Kislány szelíden szólt, s rámosolygott -Látom bácsi bevitted a virágot Be- válaszolta, majd elballagott Este siettet haza , mert tudta, már nincs egyedül Várja a kis virág, mely ablakában ül .A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott A férfi boldog lett, hisz színével a szürkeségbe napot lopott. Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról és kosarába tette. Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva. Órájára pillantott párszor és várt és várt , de hiába Este nem is haza sietett hanem egyenest a szomszédjához csengetett. Idős néni jött elébe- Jó estét a kislányt keresem a szomszédból vagyok. - A kislány beteg lett , kórházba van . - mondta a nénike- nagymamája vagyok! A férfi elsápadt beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett. Hová- hová- szólt egy nővér- egy kislányt keresek ma beteg lett. - Ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett. Hazafelé, koszorút köttettet hatalmasat, színes , tarka virágokból. Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából. Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta. - Köszönöm- összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel de hangosan érthetően mondta. köszönöm
Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra- köszönöm -Csak ezt az egy szót mormolta. Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vette. A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette. - KÖSZÖNÖM! Ezt a virágot tőled kaptam Látod ? Most ezt visszaadtam, már tudom, megtanultam. . . . HOGY NÉHA MEG KELL ÁLLNI, MÁSOKKAL IS TÖRŐDNI!!!!"
//Jamekka//