A kereszt árnyékában

... Hiába építitek templomaitokat az egekig.
Hiába hordjátok halomba gonoszságotok szerzette csillogó aranyát hiúságotokban oltárdíszítésre.
Hiába öntitek a haragosan dübörgő föld méhéből elrabolt érceket mázsás harangokba.
Hiába álltok egymás után vég nélküli processziókba... Emberek... Minden hiába!
A lélek igaz temploma a szívben van.
Ahol két kéz áhítatra kulcsolódik, szentté lesz az a hely,
mert ott jelen van az Isten.
... Egymásra törő, gonoszkodó emberek, megálljatok.
Legyen elég már farizeuskodásból.
A farizeusok áhítata döntötte le Sion hegyét
s emelt Horeben bálványt a gonoszságnak.
Vakra nyomorult emberek, az igazság fénysugaraira nyissátok ki szemeteket,
ismerjétek meg egymást, találjatok egymásra
és halljátok meg az idő szirénájának vészbúgásait...
Ha így rohantok egymásnak, mind elpusztultok.
Nem értitek a mindent elsöprő viharok orkánjának fergetegét?...
Nem markol a lelketekbe a Ma döbbenete? Hová visz ez az út...
Emberek, emberek fiai eszméljetek!
Lássátok: még a természetet is utánatok formálja végzetetek.
Elmaradnak lassan a napsugaras tavaszok, a verőfényes enyhe nyarak,
a léleksimogató őszök, a pihentető telek.
Nyomukba jönnek az abnormitások:
tavaszok a télben, telek a tavaszban és őszök a nyarakban...
Emberek...
Lássátok: ti is ilyenek vagytok: szeszélyesek, gonoszok, egymásra agyarkodók.
Menjen el mindegyitek a nagy kereszt alá és fogadja meg,
nagy, igaz megbánással, hogy elfelejti a Tegnapját
és a Mából verőfényes Holnapot csinál...
Fogjátok meg egymás kezét és akkor – én hiszem és vallom –
veletek lesz újra Istenetek,
nincstelenségetek átalakul máról-holnapra
elpazarolhatatlan nagy lelki gazdagsággá...
Emberek... szálljatok alá Krisztussal a poklokra és majd Vasárnap,
a megtisztulás szent diadalával feszítsétek vállaitokat
a lelketeket nyomó nagy bűnök mázsányi kövének.
Emberek...  Támadjatok fel!

//Brassányi Gyula//